Az élet néha reménytelen,

S csak kihunyt szemeket látok

A hideg, kegyetlen tükörben.

Elég volt mára az önáltatás. 

A sors megtépázta a büszkeséget,

De a kihunyt szemek felragyognak,

És valami büszkeséget érzek,

Magam mögött még nem hagytam.

Bátran előre, bármi lesz holnap

És bármi történt eddig,

Per aspera ad astra,

Tövises az út a csillagokig.

nem látok

lehunyt szemekkel járok

semmire se várok

már

elmegyek mellettetek

emberek, emberek, emberek

nem figyellek benneteket

már

nincsen semmi itt

a világ szétfoszlik

semmi nem számít

már

Hullócsillagok száguldanak át az égen

A komor sötétség éjjelében.

Hullócsillag - egy angyal ezen a Földön,

Egy másodpercnyi volt-nincs öröm.

Hullócsillagok száguldanak az égen, 

Az élet sötét éjjelében.

Hullócsillag - boldogság egy másodpercre,

Amit talán nem is vettünk észre.

Hullócsillagként szálltam egykor az égen,

Egy másodpercig - aztán a Földre értem.

Ma már csak a szemem ragyog úgy, mint a csillagok:

Ma már csak egyszerű ember vagyok.

Nem vagyok angyal se még,

De nem vagyok földi se már.

Örökké tart itt a tűzillatú nyár,

Itt, hol nincsen se föld, se ég.

Nem köt szabály és illem,

Udvariaskodni se kell,

Errefelé boldog minden,

A boldogsághoz csak ennyi kell.

Ég és föld között lebegni mindig,

Gyere velem, gyere szállj,

Errefelé örök a tűzillatú nyár,

És ha könny hull, öröm miatt teszi.

Elmegyek, elmegyek,

Nem láthattok többé,

Láthatatlan leszek,

És magányos mindörökké.

Elfeledem a hangokat,

És a füst szagát, ha tűz ég,

Az élet ízét nem érzem már,

És mind szürkébb az ég.

Emlékezzetek erre:

egyszer ti is megteszitek.

Egyedül lesz nélkületek a világ,

Ha innen elmentek.

Elmentek, elmentek,

Nem látlak titeket többé,

Láthatatlanok lesztek,

És magányosak.

Mindörökké.

Ott vagy, valahol az éjben,

Odafenn, vagy lenn a mélyben,

sóhajtásban, feledésben,

félelmeknek félelmében.

     Ott vagy a hattyú énekében

a filccel rajzolt szivecskében,

a rózsaszínben izzó égben,

végtelen eső tengerében.

Ott vagy, és én kereslek,

mosolyokat ha keveslek,

hogyha az égiek elfeledtek,

hogyha a földiek elfeledtek.

Ott vagy és te kellesz nekem,

másik szívem, másik lelkem,

találj rám, rég elfeledtem

téged, szerelem, jaj, szerelem.

A szívek eltörnek, mint az üvegpohár,

Nincs fülük hallani a holnap szavát.

És a kifolyt víz eső csupán,

Mert könnyezik ma az egész világ.

Némán baktatok az úton a ködben,

Nehéz az élet, alig bírom el.

Nem beszélek többé többes számban.

Egyedül vagyok, úgy tűnök el.

Cseppek mossák ráncolt homlokomat

Végigperegnek fáradt lelkemen.

Felnézek az égnek és elmondom azt

Tisztíts meg, eső, tisztíts meg engem!

Pocsolyákba gázolok, fröcsköl a víz

Nincs tegnap, nincs holnap, a világ forog,

Táncolok, amíg teljesen kimerít,

Táncolok, ahogy csak én tudok.

Pegazus!

Te tiszta, vad lény,

Ki szállni tudsz a szelek szelén

Vigyél el innen, menjünk el oda, 

Hol nincs fájdalom, és minden nap csoda

És szálljunk együtt, végig a csendben,

Vég nélküli felhőtengereken

És hadd mutassam meg mindenkinek

Egy cseppnyi mosolyt ebben a hideg

Világban, hadd legyek remény,

Mert mindenkiben ott van a fény.

Hahó!

Lupa Ragazza vagyok, azaz (ez olaszul van) farkaslány. (Az összes ilyesfajta nicknév már foglalt volt, úgyhogy ezt ötlöttem ki az én csodálatos agyammal, mert olyan különlegesnek hangzott.) 

A célom ezzel a bloggal, hogy megmutassam a nagyvilágnak jobb-rosszabb verseimet. Kiskorom óta írogatok (bár néha, ha újraolvasom őket, fogom a fejemet, hogy milyen naiv voltam), és mindig valami író-költő-félének készültem. Bár azt is kell tudni, hogy (a kiskori verseken kívül, mert azt még önmagam előtt is szégyellem), soha szinte senkinek nem mutattam meg még ezeket az irományokat. De hát legyen. Hajrá.

Kritikának mindig örülök, kivéve az olyasmiket, hogy "úúú, de rosszak". Kérlek ebben a helyzetben azt is indokold meg, miért. A pozitív visszajelzésektől meg szárnyalni tudnék a boldogságtól.

Végül a gyakoriságról. Az alkotói munka nem úgy megy, hogy naponta tudok jelentkezni egy verssel, de igyekezni fogok. Meg van egy kis anyagom eleve, az elején azokat fogom felpakolgatni, aztán majd meglátjuk, hogy megy. Ha lesz egy kevés olvasottságom, akkor majd programokat is tervezek.

Mindenkinek szép napot!

Lupa Ragazza