Ott vagy, valahol az éjben, Odafenn, vagy lenn a mélyben, sóhajtásban, feledésben, félelmeknek félelmében.        Ott vagy a hattyú énekében a filccel rajzolt szivecskében, a rózsaszínben izzó égben, végtelen eső tengerében.   Ott vagy, és én…

A szívek eltörnek, mint az üvegpohár, Nincs fülük hallani a holnap szavát. És a kifolyt víz eső csupán, Mert könnyezik ma az egész világ. Némán baktatok az úton a ködben, Nehéz az élet, alig bírom el. Nem beszélek többé többes számban. Egyedül vagyok, úgy tűnök…