A szívek eltörnek, mint az üvegpohár,

Nincs fülük hallani a holnap szavát.

És a kifolyt víz eső csupán,

Mert könnyezik ma az egész világ.

Némán baktatok az úton a ködben,

Nehéz az élet, alig bírom el.

Nem beszélek többé többes számban.

Egyedül vagyok, úgy tűnök el.

Cseppek mossák ráncolt homlokomat

Végigperegnek fáradt lelkemen.

Felnézek az égnek és elmondom azt

Tisztíts meg, eső, tisztíts meg engem!

Pocsolyákba gázolok, fröcsköl a víz

Nincs tegnap, nincs holnap, a világ forog,

Táncolok, amíg teljesen kimerít,

Táncolok, ahogy csak én tudok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.